Iskolánkban a nyár sem telhet el programok nélkül.

   Alighogy vége lett az évnek, 20 fős csapattal Angliába indultunk. Június 20-án reggel már mindenki izgatottan várta a buszt, készen a nagy kalandra. Az út elég hosszúnak bizonyult, de éjszaka filmet néztünk, beszélgettünk, mígnem mindenkit elnyomott az álom. Másnap reggelre megérkeztünk a La Manche csatornához, ahol komppal keltünk át Nagy-Britannia földjére. A komp mindenkinek nagy élmény volt, de mikor megláttuk Dover szikláit és újra a szárazföldet, öröm töltötte el a szívünket.

Ezen a napon a Canterbury Katedrális és a Leeds Kastély megtekintése volt a program. A hatalmas és gyönyörű katedrális mindenkit elbűvölt, Anglia egyik legrégebbi és leghíresebb keresztyén központja és a canterburyi anglikán püspökség székhelye. A Leeds Kastély csodás környezetével vett le minket a lábunkról: hatalmas park, tó, szabadon engedett madarak, fekete és fehér hattyúk, alaszkai, szibériai kacsák, pávák vártak minket már a bejáratnál. Maga a kastély a tó közepén fekszik, árkádjai alatt fodrozódik az állóvíz, s kertjében ezernyi különféle rózsa és más szubtrópusi, és egzotikus virág pompázik ezer színben. Miután kívül-belül megcsodáltuk a kastélyt, elmentünk a bokorlabirintushoz. Itt kedvünkre – vagy kedvünk ellenére – bolyonghattunk, a nap már jó ideje tűzött a fejünkre, úgyhogy már szívesen megtaláltuk volna a labirintus közepén emelkedő sziklát. Persze kisebb segítséggel ez sikerült is, megszabadultunk a további keresgéléstől, és legnagyobb meglepetésünkre a szikla alatt hűsítő barlangot találtunk, melyből ismét kijutottunk a szabadba.

      Iskolánkban minden nyáron felújítási munkák folynak. Idén - hogy minél kevesebb kiadásunk legyen - már a tanévzárón buzdítottuk a szülőket, gyerekeket, pedagógusokat és az iskola technikai dolgozóit, hogy közös erővel próbáljuk elvégezni a munkákat. Az eredmény felülmúlta minden várakozásunkat.
 Az osztályfőnökök kiválasztották, hogy tantermük milyen színben pompázzon szeptemberre, a cipős szekrények, a padok és a folyosók is vidám színeket kaptak.
Az ablakon lévő rácsokat és az ajtókat lecsiszoltuk, újra festettük, ebédlőnket is kicsinosítottuk. A Kálvin kuckót az iskola rajz-festészet tanára varázsolta mesésebbé. Minden helyiséget próbáltunk minél vidámabbá, barátságosabbá tenni. A sok munka nem volt könnyű, de nagyon jó hangulatban telt, mert tudtuk, hogy az eredmény és a gyerekek öröme kárpótol minket mindenért.

    Köszönetet szeretnék mondani minden önfeláldozó szülőnek, aki idejét nem sajnálva segítette munkánkat; a vidámságot hozó gyerekeknek, akik sok ötletet adtak és keményen dolgoztak; a pedagógusoknak és az irodai munkatársaknak, akik örömmel szépítették iskolánkat, és a technikai dolgozóknak, akik a legtöbb munkát vállalták magukra, így segítve a munka menetét.

Zsolnainé Purger Mercédesz