Kabócáék
Átlagos, bár kissé ködös csütörtök reggel volt a tegnapi. Néhány osztálynak mégsem volt átlagos iskolai nap, hiszen az iskola udvarán álldogált a Kabóca Bábszínház mikrobusza. A bábszínházi előadás sem volt átlagos, hiszen nem színpadon, paravánok mögé bújtatott színészekkel, fényekkel, hangtechnikával színesített előadást láthattak a gyerekek. Mit láttak mégis?
Az előadások osztálytermi körülmények között zajlottak, két magával ragadó bábszínésszel, néhány hangszerrel, és egy nagy tekercs papírral. A színészek hangszerrel, énekelve jöttek be a tanterembe, ahol a „bíró” parancsára kellett átalakítani a teret körben elhelyezett székekkel, amire a gyerekek/nézők ültek.
Ez után kezdődött a csoda. Hogy lehet egy tanteremből pillanatok alatt egy falu, hogy lehet egy osztályközösség tagjaiból a falu lakossága? A gyerekek szívesen és élvezettel vetették bele magukat a közös játékba, melyet a bábszínészek finom érzékkel irányítottak. Így ismerhették meg Arany János örök érvényű Fülemile c. költeményét.
De az előadás célja nem csupán a szöveg pontos, értelmező bemutatása, a tárgyjáték kreatív használata volt. A darab középpontjában az értelmetlen veszekedés, a konfliktusok miértje és természete, és a pénzért meg nem vásárolható értékek álltak. Az előadás alatt a színészek gyakran kiléptek szerepükből, és drámatanári eszközökkel interaktívan vonták be a gyerekeket, hogy ne csak nézői, hanem aktív részesei, megélői legyenek a konfliktusnak.
Jó volt látni, hogy a gyerekek mennyire élvezik, ha egy előadást testközelből nézhetnek végig.
Jó volt látni, hogy milyen könnyen érthetővé válik Arany nehéz nyelvezetű szövege hiteles színészi tolmácsolásban.
Jó volt látni, hogy a gyerekeket elvarázsolja a papírból megszülető tyúkocska, kutya, diófa, diótermés.
Jó volt látni, hogy az őket napi szinten foglalkoztató probléma – a sok konfliktus, nézeteltérés – előadásban való megjelenése további gondolkodásra sarkall.
Jó volt látni, hogy a színészek örömmel játszottak a csillogó szemű, tinódis gyerekeknek.
Köszönjük!
